| Pennhurst Interjú |

A Pennhurst zenekar egyik tagjával, Maniaccal beszélgettünk a banda alakulásáról, életéről, tervekről. Alább olvashatjátok az ebből készült interjút.

Kedves Pennhurst Zenekar! Kifejtitek nekem bővebben, hogy honnan jött az ötlet és miért pont egy elmegyógyintézetről, valamint pszichiátriai betegekről mintáztátok a zenekar imidzsét?

Maniac (M.): Schizo és én egy elmegyógyintézetben találkoztunk, ahol éppen a kezelésünk folyt. A sok beszélgetés összehozott minket és hamar kiderült, hogy mindkettőnket a zene mozgat meg, motivál, ezért elhatároztuk, hogy csinálunk egy ütős Nu metal zenekart. Nem szerettünk volna szokványos, hétköznapi bandát csinálni, ezért kitaláltuk, hogy minden tagot az intézetből választunk ki. Így csatlakozott hozzánk Panicky (dob), Addicted (gitár), és Paranoid (basszusgitár). A zenekar tagjainak elnevezése valós, jellemző viselkedésformák alapján lettek kitalálva, a kényszerzubbonyok pedig az intézet falai közt viselt, megszokott ruhadarabok, egyszerűen ebben érezzük jól magunkat.

2015-ben napvilágot látott az első kislemezetek, mely főként angol dalokat tartalmaz. Miért az idegen nyelv mellett döntöttetek?

M.: Úgy gondoljuk, az angol nyelv jobban passzol ehhez a stílushoz. Van egy magyar nyelven íródott dalunk is, ami szintén teljesen megállja a helyét. Egyáltalán nem zárkózunk el attól, hogy legyenek még anyanyelvű dalaink is, de egyelőre az angol mellett döntöttünk. Nem beszélve arról, hogy Schizo jobban magáénak tudja érezni a dalokat, ha angolul nyomja.

2015 őszén kísértétek az Ektomorf zenekart németországi turnéjukon, majd két évre rá, a Tankcsapda vendégeként játszhattatok az Arénában. Hogyan éltétek meg, hogy ilyen neves, elismert zenekarok a szárnyaik alá fogadtak és egy deszkán állhattatok velük?

M.: Óriási érzés volt mindkét zenekarral együtt nyomni a metált. Ezúton is köszönjük Farkas Zotyáéknak és Lukács Laciéknak a lehetőséget, nagyon megtiszteltek ezzel minket! Az Aréna koncert zseniálisan sikerült, közel 2000 ember hallotta, látta a zenekarunkat. A hangosítás is elképesztően jó volt, durva volt, ahogy megszólaltunk. Őszintén kívánom minden feltörekvő zenekarnak, hogy legalább egyszer élje ezt át, érezze azt a leírhatatlan érzést, amikor a frontember kinéz a mikrofon mögül és azt látja, hogy a küzdőtér tömve van, mindenhol emberek állnak és láthatóan élvezik, amit csinál a banda… Fantasztikus emlék, azóta is szívesen gondolunk vissza rá.

Meséljetek pár mondatban a külföldi turnéról, melyik helyszín volt a legemlékezetesebb számotokra az 5 állomásból?

M.: Nekem személy szerint mindegyik maradandó élmény, hiszen az összes helyszínen volt valami, ami felejthetetlenné tette ezt a mini turnét. A legjobb koncertet az utolsó állomáson, Nürnbergben adtuk. Mire ebbe a városba érkeztünk, teljesen átvettük már a turné feelinget. Sikerült teljesen ellazulnunk, ezáltal a műsor is könnyebb, gördülékenyebb volt, kevésbé izgultunk már a színpadon. Helyszín szempontjából viszont a müncheni backstage volt kiemelkedő, illetve ezen az állomáson a koncert is brutálisan jól szólt. Összességében nekem az egész turné emlékezetes volt, de úgy gondolom, ezzel a többi zenésztársam is így van.

Hol szeretnétek tartani 1, 5, 10 éven belül? Azaz mik a rövid és a hosszútávú célok?

M.: inkább az 5 éves terv az, amit reálisan látok magam előtt. Egy év túl rövid idő, tíz év pedig túl sok. Azon vagyunk minden erőnkkel, hogy minél közelebb kerüljünk öt év alatt az előző kérdésben kifejtett célunkhoz.

Visszatérve az extravagáns megjelenésre, mennyi idő kell egy-egy fellépés előtt, hogy elkészüljetek?

M.: Az igazat megvallva, nem olyan sok… Már túl vagyunk jó pár koncerten, egyre rutinosabbak vagyunk ezen a téren is. 30 perc bőven elég, de akkor már a bemelegítés is megtörtént. Addictednek talán kicsit több, Ő eléggé vadul néz ki.

Azon túl, hogy Ti a színpadon előadtok, még rengeteg ember munkájára van szükség a háttérben. Kik segítik a fellépéseitek sikeres megvalósulását?

M.: Egyelőre nincs olyan stáb mögöttünk, mint amilyet szeretnénk. Ez főleg az anyagiaktól függ. Mindent magunknak csinálunk, ritkán nagyobb koncertekre viszünk magunkkal saját hangmérnököt Kis Vass János (Gagyi) személyében, illetve Lányi Kristóf szokott velünk jönni, amolyan mindenesnek. Ő szokta készíteni a koncertfotókat, intézi a karszalagokat, vendéglistát, stb…

Még nem beszéltünk a műfajról. Nu-metal zenekar vagytok, mi az apropója annak, hogy ezt a stílust választottátok?

M.: Nagyon egyszerű a válaszom, ezt szeretjük. Megmozgat, beindít mindegyikünket. Nagyon kedvelem a lehangolt, effektezett gitárokat, ami a Nu metal egyik alapköve. Van nálunk rap, scream, tiszta ének, aminek az egyvelegét szintén a Nu metal stílusban lehet főként hallani. Szóval ez az irányzat a szívünk csücske.

Mely hazai/külföldi zenekarok inspirálnak Titeket az alkotásban/művészetben azaz, kiket hallgatok szívesen?

M.: Én személy szerint a Korn, Slipknot, Limp Bizkit, Linkin Park, Machine Head, Ill Nino, stb… zenekarok dalait hallgatom éjjel nappal, és természetesen ezek a bandák is hatnak rám, de mindenkinek egy kicsit más az ízlése a bandán belül. Alapvetően ezek a zenekarok mind az ötünkre nagy hatással vannak.

Az interjúk mindig a banda körüli dolgokra fókuszálnak, ezért itt egy nem feltétlenül megszokott kérdés: ha elmehetnétek vacsorázni ez közismert személlyel, ki és miért Ő lenne az?

M.: Én Chester Benningtonnal a Linkin Park énekesével mentem volna el, amíg köztünk volt… Azt gondolom, hogy a dalszövegeiben el voltak rejtve árulkodó jelek. Lehetett érezni, hogy valami nincs rendben az életében. Mindig megírta a sötét oldalt, ahogyan Ő látja a világot, és azt is megírta, hogy készül valamire. Csak oda kellett volna figyelni rá… Egyszerűen csak tudattam volna vele, hogy "haver átjön az üzeneted, de nem kell ezt csinálnod, nem ez az egyetlen kiút". Próbáltam volna leterelni őt a végzetes útról. Ez lett volna a célom. Szegényebb lett a zenei világ nélküle… Nyugodjon békében!

Fentebb említettük, hogy játszottatok már az Arénában, ami igen szép eredmény. Milyen érzés volt Budapest legnagyobb koncerthelyszínén játszani?

M.: Azért egy ekkora helyen eléggé izgul az ember, bennünk volt a lámpaláz rendesen. Ugyanakkor a színpadról látni ezt a hatalmas tömeget pláne úgy, hogy látszik rajtuk, hogy imádják, amit csinálunk, nos arra nincsenek szavak…Fantasztikusan felemelő érzés volt. A koncert után Laciékkal még közös fotót is tudtunk készíteni, ami nagyon megtisztelt minket, szuper arcok a fiúk.

Ha minden igaz, úton van az első nagylemezetek. Hogyan állnak most a korong körüli munkálatok?

M.: Így van, reményeink szerint decemberben, még karácsony előtt meg fog jelenni az anyag. Jelenleg aktív dalszerzési stádiumban vagyunk, napi szinten megy az ötletelés, témaírás, vázlatolás. Továbbá a lemezborítóval kapcsolatos folyamatok is elindultak, mint a dizájn megtervezése, hogy milyen köntösben is kerüljön ki a lemez. Szorgalmasan dolgozunk a hallani- és a látnivalókon is.

Hány nóta lesz hallható lemezen?

M.: Ezt nem árulhatom el, majd a megjelenés után kiderül. Minimum 10-11 dalos lemezt szeretnénk elkészíteni, attól függ, mennyi ütős dalt tudunk rögzíteni a stúdióban. Ha úgy alakul, hogy többet, akkor természetesen nem fog lemaradni az albumról.

Egy nagylemezt rögzíteni rengeteg energia és még több pénz, honnan teremtitek elő a stúdiómunka költségeit?

M.:Pontosan, jól látod! Mindenkinek megvan a civil munkája, s mivel a zenekar mindegyikünk életében a legfontosabb helyet tölti be, ezért a bevételeink nagy részét beletoljuk a bandába. Sokszor még így is nehéz kigazdálkodni néhány nagyobb kiadást, de eddig mindig megoldottuk, mert egy hajóban ülünk, segítjük egymást, ha éppen arra van szükség.

Civil hivatás mellett hogyan marad időtök a zenekarra, hogy több ember ráérését összehangolva próbálni tudjatok, koncertezzetek, rögzítsétek az anyagaitokat?

M.: Mindig törekszünk rá, hogy elegendő időt fordítsunk a zenekarra. Vannak olyan időszakok amikor a kevesebb figyelem is elegendő, pl. amikor lemezírás folyik, olyankor kevesebbet próbálunk, helyette inkább otthoni környezetben ötletelünk. Koncertidőszakban több a próba, olyankor koncertműsor csiszolásával, gyakorlással zajlanak az alkalmak. Nagy szerencse, hogy mindenkinek olyan a munkája, hogy meg tudja mellette oldani a zenekar körüli teendőket is.

Manapság nagyon nehéz zenei előadóként érvényesülni. Mik a terveitek a zenéléssel? (Alkérdések: Külföldre szeretnétek kijutni, nagy fesztiválon szeretnétek játszani, megélhetési forrásként tekintetek a zenére, hobbiként tekintetek a zenére?)

M.: Mindenképpen profin működő gépezetté szeretnénk tenni a zenekart. El fogjuk küldeni az anyagokat külföldi kiadóknak és management cégeknek. Sose lehet tudni, hátha valaki ráharap. Szeretnénk, ha minden évben a kisebb és nagyobb fesztiválok headliner fellépői lehetnénk, sorlemezeket akarunk készíteni, tehát egy aktív, működő, termékeny bandát tervezünk alakítani. Ha ebből még meg is élhetnénk… Az maga lenne a tökély.

Visszazökkenve a banda dolgaihoz, hol és mikor lesz a következő fellépésetek?

M.: augusztus 18-án leszünk láthatók a Barba Negra Track-ben, ahol a Depresszió zenekar előtt fogunk nyomni egy hatalmas, őrült bulit! Várunk mindenkit a Trackbe, egy izzasztó, kemény zúzásra!

Szuper lehetőség, ha élőben is meghallgatnátok a csapatot!

Csak a gyógyszereiteket ne hagyjátok otthon!